Sült csülök
2010 november 28. | Szerző: 16tavasz
Töredelmesen bevallom, első nekifutásra nem sikerült elkészítenem a csülköt. Kétszer kellett nekilátnom… Na, nem mintha kifogott volna rajtam ez a nehezen elkészíthetőnek nem igazán nevezhető étel. Egész egyszerűen a család hiúsította meg a tervemet. Hiába álltam neki nagy lendülettel, s olvasztottam ki a csülköt, a szülők mindkét részről (tervemről persze mit sem sejtve), szó szerint elárasztottak vacsorával.
Kétségbeesetten bámultam az addigra már teljesen kiolvadt csülköt, mert ugye azt visszafagyasztani már nem lehet. Ekkor jött anyu mentőötlete. Azt javasolta, főzzem meg, és úgy fagyasszam le, így legközelebb, ha szükség lesz rá, még rövidebb idő alatt készíthetem el.
Megfogadtam a tanácsát. Sós, fokhagymás, babérlevéllel és egész borssal fűszerezett vízben puhára főztem a csülköt, majd mikor kihűlt, visszatettem a fagyasztóba.
Aztán pár nap múlva ismét kiolvasztottam, majd a bőrét bevagdalva, a csülköt alaposan besózva, egy mély tepsibe raktam. Mellé helyeztem a héjában megfőtt, megtisztított, és feldarabolt burgonyát, a fokhagymagerezdeket, a cikkekre vágott vöröshagymát. Az egészet alaposan meglocsoltam olajjal, megsóztam, borsoztam, megszórtam rozmaringgal, és a sütőbe raktam. 200 fokon sütöttem, míg szépen meg nem pirult.
Különleges rántotta
2010 november 22. | Szerző: 16tavasz
Bevásárlásból pottyantunk haza aznap este, s már a hazafele úton kiderült, mindketten egy jó kis hagymás-sonkás rántottával koronáznánk meg az estét. Bár fáradt voltam, nagy lendülettel álltam neki, hogy összedobjam az egyszerű és gyors vacsorát, kettőnknek hat tojásból, kellemesen krémesre sütve.
Aztán ahogy felütöttem a tojásokat, hirtelen megszállt az ihlet. Miért is ne bolondíthatnám meg egy kicsit, s tehetném különlegessé az ételt?! Só hozzáadása után egy kis tejet löttyintettem a tojásokhoz (állítom a tejszín még krémesebbé varázsolta volna), fogtam a mozzarella és az ementáli sajtot, s mindkettőből reszeltem bele egy jókora adagot. A hagymát egy kis olajon üvegesre pároltam, rádobtam a négyzet alakú darabokra szeletelt gépsonkát, majd fölé öntöttem a tojásokat. Megborsoztam, megvártam, míg kellemes állagúra nem sül – ami a mi esetünkben még szinte lágy, de már nem nyers tojásokat jelent -, és már tálaltam is a kiadós, aznap esti igényeinket tökéletesen kielégítő vacsorát. Az első pár falat után egyértelmű volt: megérte kísérletezni. J
Húsos-padlizsános lasagne
2010 november 13. | Szerző: 16tavasz
Húszas éveim elején, még az egyetemi évek alatt találkoztam először ezzel az isteni tésztaétellel, de akkor még csak közvetett módon. A születésnapomat ünnepeltük egy pizzériában, s az egyik barátnőm úgy döntött, itt az ideje, hogy közelebbről is megismerkedjen a lasagne-val. Számára akkor kellemetlen véget ért az az este, a fél éjszakát a mellékhelyiségben töltötte. Nem csodálkoznék, ha azóta sem jött volna meg a kedve, hogy újra lasagne-t egyen. Bevallom őszintén, példáján okulva, egy ideig még én is távol tartottam magam ettől az ételtől. Viszont, mivel nagyon szeretem a tésztaételeket, a kíváncsiság sem hagyott nyugodni, késztetést éreztem rá, hogy valamilyen módon mégis megkóstoljam a lasagne-t. Nem marad más hátra, úgy döntöttem, én magam készítem el. Bolognai lasagne-val próbálkoztam először. Aztán egy szép napon megszületett a saját recept, amit azóta is rendszeresen megkövetel tőlem a család.
Hát igen, most nem állíthatom, hogy egy gyorsan és könnyen elkészíthető ételt hoztam, mivel a lasagne nem éppen ilyen, de megéri a fáradságot.
Első lépésként veszek egy közepes padlizsánt, hosszában kétfelé vágom, megszózom, majd negyedórát állni hagyom. Ezek után papírtörlővel áttörölgetem, egy késsel mindkét oldalról bevagdosom a húsát, hogy kockás legyen, meglocsolom egy kis olajjal, és 180 fokon fél óra alatt készre sütöm.
Míg a padlizsán sül, olajon üvegesre párolok egy közepes fej vöröshagymát, és fehéredésig pirítok rajta kb. fél kg darált disznóhúst. Fokhagymanyomó segítségével belenyomok 1-2 gerezd fokhagymát. Sózom, borsozom, fűszerezem bazsalikommal, oregánóval és kakukkfűvel, hozzáöntök kb. 1 dl paradicsompürét, megszórom pirospaprikával, és felöntöm forró vízzel. Miután a padlizsán megsült, kikaparom a húsát, apró darabokra vágom, és a raguhoz adom. Közepes lángon készre főzöm. A végén még egy utolsó kóstolás következik. Ha a paradicsompüré miatt kissé savanykásnak érzem, cukorral javítok az ízén. A sóval sem kell spórolni, a tészta bőven felveszi. Az összhatás akkor lesz tökéletes, ha a ragu kissé sósnak tűnik.
Míg a ragu fő, elkészítem a besamelmártást. Besamelből érdemes többet csinálni, inkább kiöntöm a végén a maradékot, mint, hogy menet közben derüljön ki, hogy nem elég. Egy kisebb fazékban felolvasztok 7dkg vajat, megszórom 7dkg sima liszttel, és 7 dl tejjel felöntve alaposan elkeverem. Sózom, borsozom, reszelek bele egy kis friss szerecsendiót, majd folyamatos kevergetés közben sűrűre főzöm.
Ezután nem marad más hátra, csak a rétegezés. Egy jénai aljára öntök egy kicsit a besamelből, fölé helyezem a tésztalapokat (én mindig olyan tésztát használok, ami nem igényel előfőzést), ez után következik a ragu, majd ismét besamel, egy kis reszelt sajt, majd tészta, ragu, besamel, sajt, egy utolsó réteg tészta, fölé besamelmártás, a tetejére pedig sok-sok reszelt sajt. 200 fokon 25 perc alatt készre sütöm. Hat adag lesz belőle.
A ragu gazdagítható még 2-3 paradicsommal, 1 zöldpaprikával, gombával, ízlés és fantázia kérdése, mi mindent rakunk bele. Bátran lehet kísérletezni, képtelenség elrontani. J
Aszalt szilvával töltött disznóhús
2010 november 6. | Szerző: 16tavasz
Néhány recept egészen rendhagyó módon születik. Hirtelen támadt ötletek változtatnak meg egy régi, szinte már rutinból készülő kreációt, esetleg apró hiba csúszik a műveletbe, s a végeredmény egy új, meglepően ízletes étel lesz. Pánikra tehát – ha véletlenül elrontanánk valamit -, semmi ok egészen addig, míg az étkezőasztalnál végérvényesen halálra nem ítéltetik a művünk. Néha egy kis kreativitással is megmenthető egy-egy étel. Persze még a legkreatívabb amatőr szakács sem mindenható, bárkivel előfordulhat, hogy minden erőfeszítése ellenére az étel végül a kukában végzi.
A most következő étel sem egészen annak indult, mint amilyen formában végül az asztalra került. Első gondolatként aszalt szilvával töltött rántott hússal próbálkoztam volna, de az időhiány végül egy egyszerűbb megoldásra „kényszerített”. Ehhez hozzájött egy nem várt fejlemény, s már kész is volt egy egészen új, számomra is meglepően ízletes étel.
Első lépésként felszeleteltem a disznóhúst. Ha a húst nem vágjuk teljesen végig, hanem széthatjuk és kiklopfoljuk, szép nagy, könnyen tölthető szeleteket kapunk.
A hússzeleteket megsóztam, borsoztam, és minden szeletre egy lapsajtot borítottam. Ezután a szelet egyik felébe három kimagozott aszalt szilvát fektettem egymás mellé, majd a szelet másik felét ráborítottam, és a húst fogvájóval összetűztem. Ekkor következett volna a panírozás, de ehelyett vettem egy nagyobb jénait, belehelyeztem a húsokat, majd egy nagyobb lila hagymát cikkekre vágtam, és a húsok közé raktam. Az egészet meglocsoltam olajjal, meghintettem provenszi fűszerkeverékkel, öntöttem alá egy kis vizet, és alufóliával lefedve a sütőbe toltam. 200 fokon pároltam úgy negyven percet, majd kivettem, hogy levegyem róla az alufóliát, és a sütőbe visszarakva, ropogósra süssem. Ekkor ért a meglepetés. A sajt nagy része ugyanis kisült a húsból, és az olajjal és vízzel elegyedve szafttá alakult. Hát nem egészen ezt terveztem, de talán még így sincsen minden veszve – gondoltam-, és a jénait visszaraktam a sütőbe remélve, hogy miután a szaft egy része elpárolog, állaga sűrűbbé válik, a húsok pedig szépen megpirulnak közben.
Húsz perc elteltével a végeredmény szerencsére nem okozott csalódást. Egészen izgalmas ízek kerekedtek a jénaiban. A húsokat rizzsel tálaltam, amit meglocsoltam kicsit a sajtos, lila hagymás szafttal. Így sikerült a vasárnapi ebéd rendhagyóbbra a vártnál. De nem bántuk, végül is a családnak ízlett. J
Gombás rakott tészta
2010 november 1. | Szerző: 16tavasz
350dkg tészta
3 dl tej
2 egész tojás
1 doboz gomba (konzerv)
2 db virsli, vagy egy szál kolbász
Só, bors, ételízesítő, bazsalikom
Ezt az ételt a férjem családja által ismertem és szerettem meg. Hogy valójában honnét származik, ma már rejtély. Ahogy az is, az eredeti nevét, ami olasz makaróni volt, ki és miért adta neki. Évek óta próbálom megfejteni, hogy mitől olasz, s, hogy mitől makaróni. De talán nem is ez a fontos. Sokkal inkább az, hogy egyszerű és finom, ezért szívesen készítem, ha a családnak erre az ételre támad kedve. Variálható, így akinek van kedve, bátran kísérletezhet a hozzávalókkal. A húsos rész kivitelezhető füstölt sonka, virsli, kolbász felhasználásával, ki miben lát fantáziát.
Első lépésként, sós vízben kifőzöm a tésztát. Formája lényegtelen, mindenki ízlése, szépérzéke szerint nyúljon ahhoz a fajtához, amihez épp kedve támad. Egy nagyobb tálba beleöntöm a tejet, elkeverem benne a két egész tojást, beleöntöm a gombát (én általában konzervet használok), ízesítem sóval, borssal, ételízesítővel, bazsalikommal. Ezután előveszek egy ovális jénait, beleöntöm a tészta felét, rá a tejes keverék felét, megszórom a felkarikázott kolbásszal és virslivel majd reszelt sajttal. Utána következik a második réteg: a tészta másik fele, a tejes keverék, kolbász, virsli, a tetejére pedig ismét egy jó adag sajtot reszelek. 25 percre a sütőbe rakom, és 200 fokon készre sütöm.
Akinek úgy jobban ízlik, a végén meg lehet locsolni egy kis ketchuppal.
Sütőtökös-kakaós muffin
2010 október 29. | Szerző: 16tavasz
35dkg liszt
7dkg kakaópor
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál szódabikarbóna
1 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék
1 teáskanál őrölt fahéj
10dkg margarin
20dkg porcukor
1 bögre (kb. 2dcl) sült sütőtökpüré
250ml kefir, vagy fehér joghurt
3 tojás
Esős, őszi délutánokon sok mindennel lehet elütni az időt. Még a konyhában is! J Én például, pár napja ismét rászántam magam a sütésre. Ezúttal egy olyan receptet halásztam elő, amit tavaly ilyenkor már kipróbáltam, így szinte biztosra vehettem, hogy most sem sülök fel vele.
Sütőtökszezon lévén mi mással is lephettem volna meg a család apraját és nagyját, mint egy finom és kiadós édességgel, a sütőtökös-kakaós muffinnal. Elkészíteni pofonegyszerű, kezdőknek is bátran ajánlom, finom, és ha okosan tároljuk (pl. műanyag dobozokban), napokig fogyasztható. Már, ha a család még melegében fel nem falja! J
Fogtam két tálat. Az egyikbe a liszt, szódabikarbóna, sütőpor, kakaópor, fahéj és mézeskalács fűszer került. A másikban habosra vertem a tojásokat a cukorral, hozzáadtam a megolvasztott margarint és a kefirt, majd az egészet összekevertem. Ezután elegyítettem egymással a két tál tartalmát, végül pedig hozzákevertem a sütőtökpürét.
A szilikon muffin formákat kivajaztam (szilikon ide vagy oda, tavaly bizony e nélkül az előkészület nélkül beleragadtak a muffinok), és 2/3 részig töltöttem a masszával. A formákat tepsire helyeztem és a sütőbe raktam. Húsz perc alatt készre sült.
Húsos pizza
2010 október 23. | Szerző: 16tavasz
34cm átmérőjű, kör alakú pizzatepsihez
30dkg liszt
2 evőkanál olaj
2dkg élesztő
3dl tej
só, cukor
ketchup
húspép
1db zöldpaprika
15dkg sajt
Ha a babfőzelékhez szánt disznópörköltből marad egy nagyobb adag, robotgépben pépesítem, és pizza feltétként használom fel. Kár volna kidobni, mert isteni pizza készíthető belőle, s remek megoldást kínál akár egy péntek esti gyors vacsorához is.
Először elkészítem a tésztát. Tudom, ez itt nem a reklám helye, de kezdőknek és haladóknak is szívből ajánlom a tupperware óriás kelesztő tálját, egyszerűen és gyorsan készül el benne a tészta.
http://www.tupperware.hu/xchg/hu/hs.xsl/805.html
Kimérem a lisztet, adok hozzá két evőkanálnyi olajat, egy pici sót, majd hozzáöntöm a langyos, cukros tejben felfuttatott élesztőt. (bár a valódi olasz pizzához vizet használnak tej helyett, én valahogy mégis ragaszkodom a tejhez) Összekeverem, hogy kellemes állagú tésztát kapjak, ami a tál falához már nem ragad hozzá, megszórom liszttel, s a fedőt rárakva félreteszem.
A pizzatepsit kicsit kiolajozom, és szétdolgozom benne a tésztát. Megkenem ketchuppal (tudom, ezért az olasz szakácsok megköveznének, de míg nem veszem a fáradságot, hogy végre keressek egy igazi olaszos paradicsomszósz alapot, addig kénytelen vagyok ketchuppal helyettesíteni), elkenem rajta a húspépet, megszórom a fűszerekkel (kakukkfű, bazsalikom, oregánó), karikázok rá egy kis zöldpaprikát és megszórom reszelt sajttal. Ez esetben mozarella lapokat használtam, s bár csak az utolsó öt percben tettem rá a pizzára mivel nagyon könnyen megbarnul, így is mintha eltűnt volna róla (ezennel is csókoltatom a gyártót). Legközelebb azt hiszem, maradok a jól bevált reszelt Eidamnál.
180 fokos sütőben 15-20 perc alatt készre sütöm.
Zöldségfasírt
2010 október 19. | Szerző: 16tavasz
1db karfiol
2db sárgarépa
2db fehérrépa
2-3db tojás
só, bors, ételízesítő
olaj a sütéshez
A zöldségfasírt ezerféleképpen variálható, csak a fantáziánkon múlik, végül mi kerül bele. A mi esetünkben a főszereplő a karfiol, de (bár bevallom, még én sem próbáltam), elképzelhetőnek tartom a karfiol-brokkoli kombinációt, esetleg, hogy a karfiolt teljes mértékben brokkolival helyettesítsük.
Első lépésként megfőztem a karfiolt és a zöldségeket. A karfiolt egy külön fazékba tettem, mert a sárga- és fehérrépának megeshet, hogy némileg több idő kell, hogy megpuhuljon, mint a karfiolnak. Ezután a karfiolt rózsáira szedtem s a többi zöldséggel együtt egy nagyobb tálba raktam, majd krumplinyomóval összetörtem úgy, hogy darabos maradjon. Sóztam, borsoztam, ételízesítőt szórtam bele, hozzáadtam a tojást. Ha túl híg lenne, zsemlemorzsával lehet korrigálni az állagán. Ezután fasírt formákat gyártottam belőle, amiket zsemlemorzsába forgattam. Hogy az ember henger formájúra, vagy laposra formázza-e, már csak ízlés dolga. A fasírtokat forró olajban megsütöttem. Krumplipüré, vagy főtt burgonya illik hozzá.
Serpenyőben sült csirkemáj
2010 október 15. | Szerző: 16tavasz
500 g csirkemáj
1fej vöröshagyma
olaj
Bors, majoránna, só,
friss petrezselyemzöld
A máj általában megosztja az embereket, van aki rajong érte, más a világért meg nem kóstolná. A most következő recept a rajongótábornak szól. Szintén egyszerű és gyorsan elkészíthető étel, kis odafigyeléssel szinte képtelenség elrontani.
Első lépésként felaprítottam a hagymát, majd bő olajban megdinszteltem. Ha nem spórolunk az olajjal a máj nem ég oda és ízletesebb lesz. Fölé raktam a csirkemájat, borsoztam, megszórtam majoránnával. Fedő nélkül, inkább kisebb lángon érdemes sütni. Egy idő után megforgattam. A máj akkor kész, ha egy villát beleszúrva már nem folyik ki belőle véres lé. Arra vigyázzunk, hogy ne süssük túl, mert kiszárad. Ha nem vagyunk biztosak magunkban, érdemes próbaszerűen kikapni egyet, és kettévágni. Ha a közepe szinte krémes, de ahogy mondtam, már nem „vérzik”, akkor tökéletes. A legbiztosabb módszer, ha meg is kóstoljuk. J
A végén még megsóztam (hamarabb nem szabad, mert a máj megkeményedik) és megszórtam friss petrezselyemzölddel. (ha van akár csak egy kisebb kertünk, érdemes fűszernövényeket is termeszteni benne, egészen más aromája van a frissen szedettnek, mint a szárítottnak. Termeszthetőek ugyan a konyhaablakban is egy cserépben, de tapasztalataim szerint sokkal szebben növekednek a kertben. Ha nincs friss petrezselyemzöld, használhatunk szárítottat is, sőt akár ki is hagyható a receptből)
Miután a só és a petrezselyemzöld is az ételbe került, még egy vagy két percig sütöttem, majd elzártam alatta a gázt.
Mivel a lehetőség ez esetben adott volt, petrezselymes krumplival tálaltam. Krumplipürével is ki lehet próbálni, azzal talán még finomabb. Ízlés szerint kínálható mellé bármilyen savanyúság.
Töltött csuka
2011 október 1. | Szerző: 16tavasz
Kis híján egy éve hagytam félbe ezt a blogot. Mentségem nincs, be kell valljam, ellustultam.
Most viszont itt a nagy visszatérés. Ezúttal egy méretes csuka rántott vissza a mélyvízbe, amit én valahogy nem is bántam. Ha ő úgyis a parton, na meg a tepsiben végezte, lubickolok én helyette szívesen, egyébként is szeretem a kihívásokat a konyhában (is). Na, nem mintha lett volna más választásom. Adott volt ez a méretes ragadozó, kezdeni kellett vele valamit, mert bizony a fagyasztóba sehogyan sem sikerült betuszkolni. Szóba jöhetett volna a tejfölös csuka recept, rántottan sem rossz fogás, vagy akár egy jó kis pörköltet is készíthettem volna belőle, de én most valami másra, valami újra vágytam. Inspiráció gyanánt körülnéztem a neten található receptek között, s hamarosan rá is akadtam a befutóra. Híven magamhoz most sem ragaszkodtam az eredeti recepthez. Csupán ötletet merítve belőle nekiláttam a saját verziómnak, remélve, hogy ehető vacsorát produkálok majd. A végeredmény még engem is meglepett. J Íme:
Első lépésként fogtam a fejétől és farkától megszabadított (még így is méretes) csukát, mindkét oldalán beirdaltam, a résekbe vékony fokhagymaszeleteket raktam, meglocsoltam száraz fehérborral és kis időre állni hagytam. Míg a csuka borban úszva várakozott, megpucoltam és felkarikáztam a krumplit, és elkészítettem a tölteléket: felszeleteltem a sonkát, felkarikáztam a friss, nem túl száraz kolbászt, kockákra vágtam a sajtot (én gouda-t használtam, de másfélével is lehet próbálkozni), majd egy robotgépben apróra daraboltam az édes hármast. Hozzáadtam két tejben áztatott kiflit és egy tojást. A fűszert ezúttal kihagytam, mert a kolbász önmagában is elég fűszeres, a sajt pedig sós, tehát az íz adott volt.
A krumplit egy tepsibe raktam, megsóztam, meglocsoltam olajjal és egy kis vizet is öntöttem alá. Leöntöttem a csukáról a bort, (a fokhagymát továbbra is a résekben hagytam), megsóztam, kitörölgettem egy papírtörlővel a pocakját, és amennyi töltelék belefért, azt beletöltöttem, majd amennyire tudtam, fogvájókkal összetűztem a nyílást. A célnak sokkal jobban megfelelnek a hústűk, mivel a csuka bőre nagyon vastag, fogvájókkal szinte lehetetlen átszúrni, de nekem ez esetben hústűk hiányában nem volt más választásom.
A csukát ezután a krumplira fektettem, meglocsoltam olajjal, a maradék tölteléket mellé pakoltam és a tepsit betoltam a 200C fokos sütőbe másfél órára. Közben kétszer ránéztem, egy óra elteltével a tölteléket kiemeltem, mivel a teteje addigra már szépen megpirult, a csukára pedig vékony vajszeleteket raktam még, hogy ropogósra süljön a bőre. Igaz csak a látvánnyal szolgálhatok megint, a finom ízére csak annyi a bizonyítékom, hogy ezúttal sem maradtunk éhesek. J
Oldal ajánlása emailben
X