Túróval töltött csirke

2010 október 12. | Szerző: 16tavasz

 

Hozzávalók (a mennyiséghez a szövegben térek vissza)

 

Csirkemell vagy comb

juhtúró

tehéntúró

kapor

 

Ismét egy egyszerű és finom étel receptjével jelentkezem, bár eddig sajnos nem jött visszajelzés, hogy egyáltalán olvassa-e valaki a blogot. Ha nem látnám a látogatottságot, biztos volnék benne, hogy egy lélek sem jár erre. Na de ettől a lelkesedésem egy cseppet sem csökkent, reménykedem benne, hogy előbb vagy utóbb jön pár hozzászólás, addig viszont nem tehetek mást, elhitetem magammal, hogy csak szégyenlősek vagytok. J

Visszatérve a receptünkhöz:

Ha meguntad a sajttal és sonkával, vagy az aszalt szilvával töltött csirkemellet, itt az alkalom, hogy kipróbálj valami újat. Vasárnapi ebédnek is tökéletes, s ha a család esetleg ragaszkodna a rántott húshoz, meglepheted őket valami ismerőssel, ami valahol mégis kicsit más.

Először elkészítettem a tölteléket. A dolog pofonegyszerű: tehéntúrót és juhtúrót kevertem össze, s egy kis kaporral fűszereztem. Ami az arányokat illeti, ajánlok pár variációt és mindenkinek az ízlésére bízom, melyikkel mer kísérletezni. Ha rajongsz a juhtúróért, használhatsz csak azt, ellenben, ha ki nem állhatod, próbálkozz sima tehéntúróval (válassz egy krémesebb állagút, és egy kis sót is tegyél bele). Ha csak ismerkednél a juhtúró ízével, ajánlom, keverj össze 2/3 tehéntúrót 1/3 juhtúróval, ha bátrabb vagy, tedd ezt pont fordítva. Vagy válaszd az arany középutat, és fele–fele arányban keverd össze a hozzávalókat. Én a  2/3 tehéntúró 1/3 juhtúró variációt készítettem el, így a juhtúró íze nem volt túl intenzív, de mégis élvezhető.

Miután kész lett a töltelék, kikloffoltam picit a húst, megsóztam, megkentem a túróval, felgöngyöltem (már amennyire ez lehetséges volt, de nem is kell okvetlenül arányosnak lennie J ), és fogvájóval megtűzdeltem, ahány helyen szükségesnek éreztem. Ezután bepaníroztam (liszt, tojás, zsemlemorzsa, ezt csupán a teljesen amatőrök kedvéért, isten ments, hogy sértésnek vedd! J ), és forró olajban kisütöttem.

A húst illetően is van pár lehetőség: tölthetsz pulyka vagy csirkemellet, csirkecombot, esetleg kipróbálhatod sertéshússal is. Én egy kisebb csirke mellét és három darab csirkecombot használtam fel (öt adag húsnak felelt meg ez a mennyiség), a combokat természetesen kicsontoztam. Ehhez kb 60g juh- és 125g tehéntúróból álló töltelék volt éppen elegendő. Töltelékből inkább készíts kicsit többet, ha kimarad még mindig csinálhatsz belőle kőrözöttet reggelire. Csak egy kis hagymát, pirospaprikát, borsot, tejfölt, esetleg némi zúzott fokhagymát kell hozzákeverned. Igaz, szokatlan lehet a már benne lévő kapor, de mért ne tehetné éppen a kapor egy kicsit különlegessé?

A hús mellé köretnek megteszi az egyszerű főtt krumpli is, de krumplipürével sokkal finomabb, inkább azt ajánlanám hozzá.

Kellemes kísérletezést kívánok! Remélem, bármelyik variációt is választod, a család jóízűen fogyasztja majd el a művedet! J

Gombás-szalonnás spagetti

2010 október 10. | Szerző: 16tavasz

 4 személyre:

1 közepes fej lilahagyma

70-80g füstölt szalonna

200g gomba (konzerv)

500ml főzőtejszín

1 tojássárgája

10-15 dkg sajt

500g spagetti

 

Pár évvel ezelőtt, úgy emlékszem Stahl Judit műsorában láttam ezt az isteni és egyszerű receptet. Mivel azóta sem került a receptes füzetembe, így mindig emlékezetből főzöm. Az idők során némileg átreformáltam, bevallom őszintén, az eredeti receptre már nem is emlékszem pontosan. Szívesen készítem, mert egy gyors vacsorának kitűnő megoldás. Bár aránylag kevés összetevőből készül, mégis valami egészen különleges ízvilágot ismerhetünk meg, ha megkóstoljuk.

Egy kis olajon megpirítom a felkockázott szalonnát, majd hegyé dobom és üvegesre párolom a felkarikázott lilahagymát. Nem ajánlom a lilahagymát vöröshagymával helyettesíteni, mert ebben az esetben a lilahagyma a tökéletes választál. Kevésbé aromás, ráadásul édeskés íze csodásan harmonizál a szalonnával. Ha a hagyma üvegesre párolódott, fölé dobom a gombát. Én általában konzervet használok, de természetesen friss gombából még finomabb, csak a párolási idő lesz némileg hosszabb.

Miután a gomba a serpenyőbe került, borsozom és megszórom provenszi fűszerkeverékkel. A sózást a legvégére hagyom, mikor már szinte teljesen kész a szósz. Nem árt vele óvatosan bánni, mert előfordulhat, hogy a szalonnából és a sajtból kikerülő sómennyiség is elegendő.

A tejszínben elkeverem a tojássárgáját és a gomba fölé öntöm. Amikor felforrt, sajtot reszelek bele. Ha a szósz besűrűsödött és a sajt is elolvadt benne, tálalható.

Mire a szósz elkészül, a sós, olajos vízben (nem árt a főzővízbe pár cseppet tenni, hogy a tészta ne ragadjon össze) a spagetti is megfő. A hozzáértők szerint, csapvízzel leöblíteni szigorúan tilos és az sem árt, ha al dante, azaz roppanós, nem túlfőzött.

Én tányérokra rakom a tésztát, meglocsolom a szósszal és a tetejére sajtot reszelek. A másik lehetőség, hogy a serpenyőbe öntjük a spagettit, összekeverjük a szósszal és utána tálaljuk. Mindkét esetben érdemes az ételt azonnal fogyasztani, mert a tészta nagyon hamar magába szívja a szószt, és úgy az étel már kevésbé élvezhető.

Nagyon gyorsan elkészíthető étel, ráadásul tényleg finom, ha nincs nagy kedvetek a főzőcskézéshez, vagy idő híján vagytok, ez a vacsora egy remek választás lehet.  

Mennyei almás pite

2010 október 8. | Szerző: 16tavasz

 

Imádok minden olyan sütit, ami a tetején tojásfehérjével van megbolondítva. Erről jellemzően valószínűleg legtöbbeteknek a női szeszély jut az eszébe, viszont létezik egy bizonyos almás pite, amit szintén a tojásfehérje tesz ellenállhatatlanná a számomra. Most, hogy itt az almaszezon, úgy döntöttem, első ízben ezzel a mennyei almás pitével teszem próbára sütőtudományomat. Rászántam hát egy órát és belevágtam. Először, de most már azt is tudom, hogy nem utoljára. Íme a hozzávalók:

 

A tésztához

45dkg sima liszt

250g margarin

15dkg porcukor

4 tojássárgája

Fél csomag sütőpor

 

A töltelékhez

4-5 közepes alma

1 csomag fahéjas cukor

 

A habhoz

4 tojásfehérje

15dkg porcukor

 

A tészta összetevőit alaposan összegyúrtam, majd a tésztát két részre osztottam. 1/3 részét a hűtőbe raktam (tudván, hogy csak a művelet legvégén lesz rá ismét szükség), a másikat pedig kisodortam. Azt a tanácsot kaptam, hogy vágjak egy a tepsi méretével egyező sütőpapírt, arra sodorjam ki a tésztát, majd így helyezzem a tepsibe. Ha jobban belegondolunk, másként a tésztát a tepsibe juttatni teljességgel lehetetlen. Egyrészt, mert leragad a felületre, amin sodorjuk, másrészt, mert elég nagy ahhoz, hogy képtelenség legyen egyben a tepsibe rakni. Amikor a tészta a tepsibe került, fogtam egy nagy lyukú reszelőt, és ráreszeltem az almát. A dolog talán logikusabb úgy, ha az almát egy tálba reszeljük, majd hozzákeverjük a fahéjas cukrot, és az így kapott tölteléket szórjuk szét a tésztán, én más módszert választottam. Mivel a receptben nem volt megadva a szükséges almamennyiség (itt már saját tapasztalatom alapján jelöltem meg 4-5 közepes almát), arra gondoltam, ha az almát egyenesen a tésztára reszelem, azonnal látom, hány darabra van még szükség, hogy belepje azt. Fahéjas cukor hiányában fogtam a porcukrot, belemarkoltam és az almára szórtam belőle annyit, amennyit éppen jónak láttam, majd ugyanezt tettem a fahéjjal is. Eleve az alma ízétől, a saját ízlésünktől is függ, mennyi cukorra meg fahéjra van szükség, és egyáltalán nem biztos, hogy egy savanykásabb alma esetében egy csomag fahéjas cukor elég. Vagy, ha valaki rajong a fahéj ízéért, talán szívesebben érezné intenzívebben a süteményben. De persze, aki azt látja jónak, lehet ragaszkodni a receptben megadott mennyiséghez is.

A tojásfehérjét még almareszelés előtt kemény habbá vertem a cukor hozzáadásával és egy elektromos habverő segítségével, attól tartottam ugyanis, hogy míg ezzel pepecselek, az alma eláztatja a tésztát. Így viszont azonnal az almára simíthattam a habot.

Utolsó műveletként kivettem a hűtőből a tészta másik felét, ismét kézbe kaptam a nagy lyukú reszelőt, és a tésztát a hab fölé reszeltem. A tepsit bedugtam az előmelegített sütőbe, és 200 fokon megsütöttem a sütit.

Jóleső mosollyal figyeltem, ahogy megemelkedik, s az illata pár percen belül már belengi a konyhát. Nagyon oda kell rá figyelni, mert alig 15 perc alatt készre sül, s a teteje villámsebességgel barnulni kezd. Ahogy az a képeken is látszik, nekem sem sikerült eltalálni a megfelelő sütési időt, a sütő belső felében lévő rész bizony kissé sötétebb lett a kelleténél. A saját hibáiból tanul a legtöbbet az ember, majd legközelebb én is jobban vigyázom. J

Ettől függetlenül a végeredmény tényleg mennyei lett, mindenki örömmel fogadta a kóstolót. A többi pedig úgy eltűnt a konyhából, mintha az egészet csak álmodtam volna.

Szívből ajánlom nem túl gyakorlott konyhatündéreknek is, mert nem túl bonyolult és egész biztosan a család kedvencévé válik majd.

Mert főzni jó! :)

2010 október 6. | Szerző: 16tavasz

 

A főzés számomra kellemes, kreatív időtöltés, melynek során kikapcsolódom és kiélem alkotói kényszerem egy részét. A főzésnél jobban csak egy dolgot szeretek: enni.J Mondhatni vérbeli bika vagyok, és (köszönet az égieknek) genetikai adottságaim sem korlátoznak egyik műveletben sem. A főzés belülről fakad, amit pedig alkotok, befelé juttatom, mindezt a legkisebb lelkiismeret-furdalás, esetleg aggodalom nélkül, hogy a testem valamely részén akarva-akaratlanul is visszaköszön majd.

Soha nem tanultam főzni. Anyu mellett a konyhában rám ragadtak az apró trükkök anélkül, hogy tudatosítottam volna. Erre akkor döbbentem rá, mikor elköltöztem otthonról, és immáron a saját konyhámban, a fakanállal a kezemben nekiláttam az első vacsorának. Előtte csak kedvtelésből főztem és csupán pár dolgot. Ez viszont egy egészen más helyzet volt. A hobbiból kötelesség lett, a kivételes esetekből pedig rutin. Elméletileg. Ugyanis számomra a főzés továbbra is egy kellemes tevékenység maradt. Még, ha ezek után akkor is művelnem kellett, ha fáradtan estem haza a munkából, vagy ha ne adj’ Isten semmi kedvem sem volt a fakanál után nyúlni.

Valahogy magától értetődő természetességgel vágtam bele már akkor, s csinálom azóta is. Bár szakácsnak túlságosan is bátor, már-már vakmerő vagyok, és soha nem állítanám magamról, hogy remekül főzök (mennyivel kellemesebb ezt másoktól hallani! J), az öt év alatt még nem volt olyan eset, hogy művem a szemétben végezte volna. Persze lehet, hogy csak a férjem volt túlságosan toleráns. J Én vele ellentétben nagyon is szigorú vagyok magammal.

Ő is főz, ráadásul nem is rosszul! Ellentétben velem, a konyhában szigorúan betartja a szabályokat. Én sokkal lazábban állok a dolgokhoz. Nincs az a recept, amihez ragaszkodnék! Ha főzés közben eszembe jut egy látszólag remek ötlet, azonnal megvalósítom. Ettől az ő haja égnek áll, felhúzott szemöldökkel kerülget, míg elé nem rakom az ételt, engem viszont elönt a gasztrohév. Nincs is annál izgalmasabb, mint megmérettetni, várni, hogy vajon egy sebesen kipattant ötletből és némi beleérző képességből sikerül-e valami nagyot alkotni. Egyedül a sütésnél tartom be az arányokat, a sütiknél jóval veszélyesebb a kísérletezés, de talán pont a korlátozottság miatt vonz kevésbé ez a tevékenység. Ráadásul a végtermékkel jóllakni sem lehet. Csak desszert, ami előtt valamit még enni kell.

Süteményt tehát ritkán sütöttem. Eddig. A blog érdekében viszont úgy döntöttem, kipróbálok pár receptet. Nem kizárt, hogy bevállalok néhány érdekesnek tűnő újdonságot, de főleg kedvenceimet osztanám meg veled, melyeknek elkészítését eddig mindig másokra bíztam. Ezentúl én viszem a kóstolót! Hamarosan kopogtatok az elsővel! Remélem, ajtót nyitsz nekem…J