Imádok minden olyan sütit, ami a tetején tojásfehérjével van megbolondítva. Erről jellemzően valószínűleg legtöbbeteknek a női szeszély jut az eszébe, viszont létezik egy bizonyos almás pite, amit szintén a tojásfehérje tesz ellenállhatatlanná a számomra. Most, hogy itt az almaszezon, úgy döntöttem, első ízben ezzel a mennyei almás pitével teszem próbára sütőtudományomat. Rászántam hát egy órát és belevágtam. Először, de most már azt is tudom, hogy nem utoljára. Íme a hozzávalók:
A tésztához
45dkg sima liszt
250g margarin
15dkg porcukor
4 tojássárgája
Fél csomag sütőpor
A töltelékhez
4-5 közepes alma
1 csomag fahéjas cukor
A habhoz
4 tojásfehérje
15dkg porcukor
A tészta összetevőit alaposan összegyúrtam, majd a tésztát két részre osztottam. 1/3 részét a hűtőbe raktam (tudván, hogy csak a művelet legvégén lesz rá ismét szükség), a másikat pedig kisodortam. Azt a tanácsot kaptam, hogy vágjak egy a tepsi méretével egyező sütőpapírt, arra sodorjam ki a tésztát, majd így helyezzem a tepsibe. Ha jobban belegondolunk, másként a tésztát a tepsibe juttatni teljességgel lehetetlen. Egyrészt, mert leragad a felületre, amin sodorjuk, másrészt, mert elég nagy ahhoz, hogy képtelenség legyen egyben a tepsibe rakni. Amikor a tészta a tepsibe került, fogtam egy nagy lyukú reszelőt, és ráreszeltem az almát. A dolog talán logikusabb úgy, ha az almát egy tálba reszeljük, majd hozzákeverjük a fahéjas cukrot, és az így kapott tölteléket szórjuk szét a tésztán, én más módszert választottam. Mivel a receptben nem volt megadva a szükséges almamennyiség (itt már saját tapasztalatom alapján jelöltem meg 4-5 közepes almát), arra gondoltam, ha az almát egyenesen a tésztára reszelem, azonnal látom, hány darabra van még szükség, hogy belepje azt. Fahéjas cukor hiányában fogtam a porcukrot, belemarkoltam és az almára szórtam belőle annyit, amennyit éppen jónak láttam, majd ugyanezt tettem a fahéjjal is. Eleve az alma ízétől, a saját ízlésünktől is függ, mennyi cukorra meg fahéjra van szükség, és egyáltalán nem biztos, hogy egy savanykásabb alma esetében egy csomag fahéjas cukor elég. Vagy, ha valaki rajong a fahéj ízéért, talán szívesebben érezné intenzívebben a süteményben. De persze, aki azt látja jónak, lehet ragaszkodni a receptben megadott mennyiséghez is.
A tojásfehérjét még almareszelés előtt kemény habbá vertem a cukor hozzáadásával és egy elektromos habverő segítségével, attól tartottam ugyanis, hogy míg ezzel pepecselek, az alma eláztatja a tésztát. Így viszont azonnal az almára simíthattam a habot.
Utolsó műveletként kivettem a hűtőből a tészta másik felét, ismét kézbe kaptam a nagy lyukú reszelőt, és a tésztát a hab fölé reszeltem. A tepsit bedugtam az előmelegített sütőbe, és 200 fokon megsütöttem a sütit.
Jóleső mosollyal figyeltem, ahogy megemelkedik, s az illata pár percen belül már belengi a konyhát. Nagyon oda kell rá figyelni, mert alig 15 perc alatt készre sül, s a teteje villámsebességgel barnulni kezd. Ahogy az a képeken is látszik, nekem sem sikerült eltalálni a megfelelő sütési időt, a sütő belső felében lévő rész bizony kissé sötétebb lett a kelleténél. A saját hibáiból tanul a legtöbbet az ember, majd legközelebb én is jobban vigyázom. J
Ettől függetlenül a végeredmény tényleg mennyei lett, mindenki örömmel fogadta a kóstolót. A többi pedig úgy eltűnt a konyhából, mintha az egészet csak álmodtam volna.
Szívből ajánlom nem túl gyakorlott konyhatündéreknek is, mert nem túl bonyolult és egész biztosan a család kedvencévé válik majd.
Mennyei almás pite
2010 október 8. | Szerző: 16tavasz
Imádok minden olyan sütit, ami a tetején tojásfehérjével van megbolondítva. Erről jellemzően valószínűleg legtöbbeteknek a női szeszély jut az eszébe, viszont létezik egy bizonyos almás pite, amit szintén a tojásfehérje tesz ellenállhatatlanná a számomra. Most, hogy itt az almaszezon, úgy döntöttem, első ízben ezzel a mennyei almás pitével teszem próbára sütőtudományomat. Rászántam hát egy órát és belevágtam. Először, de most már azt is tudom, hogy nem utoljára. Íme a hozzávalók:
A tésztához
45dkg sima liszt
250g margarin
15dkg porcukor
4 tojássárgája
Fél csomag sütőpor
A töltelékhez
4-5 közepes alma
1 csomag fahéjas cukor
A habhoz
4 tojásfehérje
15dkg porcukor
A tészta összetevőit alaposan összegyúrtam, majd a tésztát két részre osztottam. 1/3 részét a hűtőbe raktam (tudván, hogy csak a művelet legvégén lesz rá ismét szükség), a másikat pedig kisodortam. Azt a tanácsot kaptam, hogy vágjak egy a tepsi méretével egyező sütőpapírt, arra sodorjam ki a tésztát, majd így helyezzem a tepsibe. Ha jobban belegondolunk, másként a tésztát a tepsibe juttatni teljességgel lehetetlen. Egyrészt, mert leragad a felületre, amin sodorjuk, másrészt, mert elég nagy ahhoz, hogy képtelenség legyen egyben a tepsibe rakni. Amikor a tészta a tepsibe került, fogtam egy nagy lyukú reszelőt, és ráreszeltem az almát. A dolog talán logikusabb úgy, ha az almát egy tálba reszeljük, majd hozzákeverjük a fahéjas cukrot, és az így kapott tölteléket szórjuk szét a tésztán, én más módszert választottam. Mivel a receptben nem volt megadva a szükséges almamennyiség (itt már saját tapasztalatom alapján jelöltem meg 4-5 közepes almát), arra gondoltam, ha az almát egyenesen a tésztára reszelem, azonnal látom, hány darabra van még szükség, hogy belepje azt. Fahéjas cukor hiányában fogtam a porcukrot, belemarkoltam és az almára szórtam belőle annyit, amennyit éppen jónak láttam, majd ugyanezt tettem a fahéjjal is. Eleve az alma ízétől, a saját ízlésünktől is függ, mennyi cukorra meg fahéjra van szükség, és egyáltalán nem biztos, hogy egy savanykásabb alma esetében egy csomag fahéjas cukor elég. Vagy, ha valaki rajong a fahéj ízéért, talán szívesebben érezné intenzívebben a süteményben. De persze, aki azt látja jónak, lehet ragaszkodni a receptben megadott mennyiséghez is.
A tojásfehérjét még almareszelés előtt kemény habbá vertem a cukor hozzáadásával és egy elektromos habverő segítségével, attól tartottam ugyanis, hogy míg ezzel pepecselek, az alma eláztatja a tésztát. Így viszont azonnal az almára simíthattam a habot.
Utolsó műveletként kivettem a hűtőből a tészta másik felét, ismét kézbe kaptam a nagy lyukú reszelőt, és a tésztát a hab fölé reszeltem. A tepsit bedugtam az előmelegített sütőbe, és 200 fokon megsütöttem a sütit.
Jóleső mosollyal figyeltem, ahogy megemelkedik, s az illata pár percen belül már belengi a konyhát. Nagyon oda kell rá figyelni, mert alig 15 perc alatt készre sül, s a teteje villámsebességgel barnulni kezd. Ahogy az a képeken is látszik, nekem sem sikerült eltalálni a megfelelő sütési időt, a sütő belső felében lévő rész bizony kissé sötétebb lett a kelleténél. A saját hibáiból tanul a legtöbbet az ember, majd legközelebb én is jobban vigyázom. J
Ettől függetlenül a végeredmény tényleg mennyei lett, mindenki örömmel fogadta a kóstolót. A többi pedig úgy eltűnt a konyhából, mintha az egészet csak álmodtam volna.
Szívből ajánlom nem túl gyakorlott konyhatündéreknek is, mert nem túl bonyolult és egész biztosan a család kedvencévé válik majd.
Oldal ajánlása emailben
X