Töltött csuka

2011 október 1. | Szerző: 16tavasz |

 

Kis híján egy éve hagytam félbe ezt a blogot. Mentségem nincs, be kell valljam, ellustultam.

Most viszont itt a nagy visszatérés. Ezúttal egy méretes csuka rántott vissza a mélyvízbe, amit én valahogy nem is bántam. Ha ő úgyis a parton, na meg a tepsiben végezte, lubickolok én helyette szívesen, egyébként is szeretem a kihívásokat a konyhában (is). Na, nem mintha lett volna más választásom. Adott volt ez a méretes ragadozó, kezdeni kellett vele valamit, mert bizony a fagyasztóba sehogyan sem sikerült betuszkolni. Szóba jöhetett volna a tejfölös csuka recept, rántottan sem rossz fogás, vagy akár egy jó kis pörköltet is készíthettem volna belőle, de én most valami másra, valami újra vágytam. Inspiráció gyanánt körülnéztem a neten található receptek között, s hamarosan rá is akadtam a befutóra. Híven magamhoz most sem ragaszkodtam az eredeti recepthez. Csupán ötletet merítve belőle nekiláttam a saját verziómnak, remélve, hogy ehető vacsorát produkálok majd. A végeredmény még engem is meglepett. J Íme:

 

Első lépésként fogtam a fejétől és farkától megszabadított (még így is méretes) csukát, mindkét oldalán beirdaltam, a résekbe vékony fokhagymaszeleteket raktam, meglocsoltam száraz fehérborral és kis időre állni hagytam. Míg a csuka borban úszva várakozott, megpucoltam és felkarikáztam a krumplit, és elkészítettem a tölteléket: felszeleteltem a sonkát, felkarikáztam a friss, nem túl száraz kolbászt, kockákra vágtam a sajtot (én gouda-t használtam, de másfélével is lehet próbálkozni), majd egy robotgépben apróra daraboltam az édes hármast. Hozzáadtam két tejben áztatott kiflit és egy tojást. A fűszert ezúttal kihagytam, mert a kolbász önmagában is elég fűszeres, a sajt pedig sós, tehát az íz adott volt.

A krumplit egy tepsibe raktam, megsóztam, meglocsoltam olajjal és egy kis vizet is öntöttem alá. Leöntöttem a csukáról a bort, (a fokhagymát továbbra is a résekben hagytam), megsóztam, kitörölgettem egy papírtörlővel a pocakját, és amennyi töltelék belefért, azt beletöltöttem, majd amennyire tudtam, fogvájókkal összetűztem a nyílást. A célnak sokkal jobban megfelelnek a hústűk, mivel a csuka bőre nagyon vastag, fogvájókkal szinte lehetetlen átszúrni, de nekem ez esetben hústűk hiányában nem volt más választásom.

A csukát ezután a krumplira fektettem, meglocsoltam olajjal, a maradék tölteléket mellé pakoltam és a tepsit betoltam a 200C fokos sütőbe másfél órára. Közben kétszer ránéztem, egy óra elteltével a tölteléket kiemeltem, mivel a teteje addigra már szépen megpirult, a csukára pedig vékony vajszeleteket raktam még, hogy ropogósra süljön a bőre. Igaz csak a látvánnyal szolgálhatok megint, a finom ízére csak annyi a bizonyítékom, hogy ezúttal sem maradtunk éhesek. J