Húsos-padlizsános lasagne

2010 november 13. | Szerző: 16tavasz |

 

Húszas éveim elején, még az egyetemi évek alatt találkoztam először ezzel az isteni tésztaétellel, de akkor még csak közvetett módon. A születésnapomat ünnepeltük egy pizzériában, s az egyik barátnőm úgy döntött, itt az ideje, hogy közelebbről is megismerkedjen a lasagne-val. Számára akkor kellemetlen véget ért az az este, a fél éjszakát a mellékhelyiségben töltötte. Nem csodálkoznék, ha azóta sem jött volna meg a kedve, hogy újra lasagne-t egyen. Bevallom őszintén, példáján okulva, egy ideig még én is távol tartottam magam ettől az ételtől. Viszont, mivel nagyon szeretem a tésztaételeket, a kíváncsiság sem hagyott nyugodni, késztetést éreztem rá, hogy valamilyen módon mégis megkóstoljam a lasagne-t. Nem marad más hátra, úgy döntöttem, én magam készítem el. Bolognai lasagne-val próbálkoztam először. Aztán egy szép napon megszületett a saját recept, amit azóta is rendszeresen megkövetel tőlem a család.

Hát igen, most nem állíthatom, hogy egy gyorsan és könnyen elkészíthető ételt hoztam, mivel a lasagne nem éppen ilyen, de megéri a fáradságot.

Első lépésként veszek egy közepes padlizsánt, hosszában kétfelé vágom, megszózom, majd negyedórát állni hagyom. Ezek után papírtörlővel áttörölgetem, egy késsel mindkét oldalról bevagdosom a húsát, hogy kockás legyen, meglocsolom egy kis olajjal, és 180 fokon fél óra alatt készre sütöm.

Míg a padlizsán sül, olajon üvegesre párolok egy közepes fej vöröshagymát, és fehéredésig pirítok rajta kb. fél kg darált disznóhúst. Fokhagymanyomó segítségével belenyomok 1-2 gerezd fokhagymát. Sózom, borsozom, fűszerezem bazsalikommal, oregánóval és kakukkfűvel, hozzáöntök kb. 1 dl paradicsompürét, megszórom pirospaprikával, és felöntöm forró vízzel. Miután a padlizsán megsült, kikaparom a húsát, apró darabokra vágom, és a raguhoz adom. Közepes lángon készre főzöm. A végén még egy utolsó kóstolás következik. Ha a paradicsompüré miatt kissé savanykásnak érzem, cukorral javítok az ízén. A sóval sem kell spórolni, a tészta bőven felveszi. Az összhatás akkor lesz tökéletes, ha a ragu kissé sósnak tűnik.

Míg a ragu fő, elkészítem a besamelmártást. Besamelből érdemes többet csinálni, inkább kiöntöm a végén a maradékot, mint, hogy menet közben derüljön ki, hogy nem elég. Egy kisebb fazékban felolvasztok 7dkg vajat, megszórom 7dkg sima liszttel, és 7 dl tejjel felöntve alaposan elkeverem. Sózom, borsozom, reszelek bele egy kis friss szerecsendiót, majd folyamatos kevergetés közben sűrűre főzöm.

Ezután nem marad más hátra, csak a rétegezés. Egy jénai aljára öntök egy kicsit a besamelből, fölé helyezem a tésztalapokat (én mindig olyan tésztát használok, ami nem igényel előfőzést), ez után következik a ragu, majd ismét besamel, egy kis reszelt sajt, majd tészta, ragu, besamel, sajt, egy utolsó réteg tészta, fölé besamelmártás, a tetejére pedig sok-sok reszelt sajt. 200 fokon 25 perc alatt készre sütöm. Hat adag lesz belőle.

A ragu gazdagítható még 2-3 paradicsommal, 1 zöldpaprikával, gombával, ízlés és fantázia kérdése, mi mindent rakunk bele.  Bátran lehet kísérletezni, képtelenség elrontani. J