Aszalt szilvával töltött disznóhús

2010 november 6. | Szerző: 16tavasz |

 

Néhány recept egészen rendhagyó módon születik. Hirtelen támadt ötletek változtatnak meg egy régi, szinte már rutinból készülő kreációt, esetleg apró hiba csúszik a műveletbe, s a végeredmény egy új, meglepően ízletes étel lesz. Pánikra tehát – ha véletlenül elrontanánk valamit -, semmi ok egészen addig, míg az étkezőasztalnál végérvényesen halálra nem ítéltetik a művünk. Néha egy kis kreativitással is megmenthető egy-egy étel. Persze még a legkreatívabb amatőr szakács sem mindenható, bárkivel előfordulhat, hogy minden erőfeszítése ellenére az étel végül a kukában végzi.

A most következő étel sem egészen annak indult, mint amilyen formában végül az asztalra került. Első gondolatként aszalt szilvával töltött rántott hússal próbálkoztam volna, de az időhiány végül egy egyszerűbb megoldásra „kényszerített”. Ehhez hozzájött egy nem várt fejlemény, s már kész is volt egy egészen új, számomra is meglepően ízletes étel.

Első lépésként felszeleteltem a disznóhúst. Ha a húst nem vágjuk teljesen végig, hanem széthatjuk és kiklopfoljuk, szép nagy, könnyen tölthető szeleteket kapunk.

A hússzeleteket megsóztam, borsoztam, és minden szeletre egy lapsajtot borítottam. Ezután a szelet egyik felébe három kimagozott aszalt szilvát fektettem egymás mellé, majd a szelet másik felét ráborítottam, és a húst fogvájóval összetűztem. Ekkor következett volna a panírozás, de ehelyett vettem egy nagyobb jénait, belehelyeztem a húsokat, majd egy nagyobb lila hagymát cikkekre vágtam, és a húsok közé raktam. Az egészet meglocsoltam olajjal, meghintettem provenszi fűszerkeverékkel, öntöttem alá egy kis vizet, és alufóliával lefedve a sütőbe toltam. 200 fokon pároltam úgy negyven percet, majd kivettem, hogy levegyem róla az alufóliát, és a sütőbe visszarakva, ropogósra süssem. Ekkor ért a meglepetés. A sajt nagy része ugyanis kisült a húsból, és az olajjal és vízzel elegyedve szafttá alakult. Hát nem egészen ezt terveztem, de talán még így sincsen minden veszve – gondoltam-, és a jénait visszaraktam a sütőbe remélve, hogy miután a szaft egy része elpárolog, állaga sűrűbbé válik, a húsok pedig szépen megpirulnak közben.

Húsz perc elteltével a végeredmény szerencsére nem okozott csalódást. Egészen izgalmas ízek kerekedtek a jénaiban. A húsokat rizzsel tálaltam, amit meglocsoltam kicsit a sajtos, lila hagymás szafttal. Így sikerült a vasárnapi ebéd rendhagyóbbra a vártnál. De nem bántuk, végül is a családnak ízlett. J