Mert főzni jó! :)

2010 október 6. | Szerző: 16tavasz |

 

A főzés számomra kellemes, kreatív időtöltés, melynek során kikapcsolódom és kiélem alkotói kényszerem egy részét. A főzésnél jobban csak egy dolgot szeretek: enni.J Mondhatni vérbeli bika vagyok, és (köszönet az égieknek) genetikai adottságaim sem korlátoznak egyik műveletben sem. A főzés belülről fakad, amit pedig alkotok, befelé juttatom, mindezt a legkisebb lelkiismeret-furdalás, esetleg aggodalom nélkül, hogy a testem valamely részén akarva-akaratlanul is visszaköszön majd.

Soha nem tanultam főzni. Anyu mellett a konyhában rám ragadtak az apró trükkök anélkül, hogy tudatosítottam volna. Erre akkor döbbentem rá, mikor elköltöztem otthonról, és immáron a saját konyhámban, a fakanállal a kezemben nekiláttam az első vacsorának. Előtte csak kedvtelésből főztem és csupán pár dolgot. Ez viszont egy egészen más helyzet volt. A hobbiból kötelesség lett, a kivételes esetekből pedig rutin. Elméletileg. Ugyanis számomra a főzés továbbra is egy kellemes tevékenység maradt. Még, ha ezek után akkor is művelnem kellett, ha fáradtan estem haza a munkából, vagy ha ne adj’ Isten semmi kedvem sem volt a fakanál után nyúlni.

Valahogy magától értetődő természetességgel vágtam bele már akkor, s csinálom azóta is. Bár szakácsnak túlságosan is bátor, már-már vakmerő vagyok, és soha nem állítanám magamról, hogy remekül főzök (mennyivel kellemesebb ezt másoktól hallani! J), az öt év alatt még nem volt olyan eset, hogy művem a szemétben végezte volna. Persze lehet, hogy csak a férjem volt túlságosan toleráns. J Én vele ellentétben nagyon is szigorú vagyok magammal.

Ő is főz, ráadásul nem is rosszul! Ellentétben velem, a konyhában szigorúan betartja a szabályokat. Én sokkal lazábban állok a dolgokhoz. Nincs az a recept, amihez ragaszkodnék! Ha főzés közben eszembe jut egy látszólag remek ötlet, azonnal megvalósítom. Ettől az ő haja égnek áll, felhúzott szemöldökkel kerülget, míg elé nem rakom az ételt, engem viszont elönt a gasztrohév. Nincs is annál izgalmasabb, mint megmérettetni, várni, hogy vajon egy sebesen kipattant ötletből és némi beleérző képességből sikerül-e valami nagyot alkotni. Egyedül a sütésnél tartom be az arányokat, a sütiknél jóval veszélyesebb a kísérletezés, de talán pont a korlátozottság miatt vonz kevésbé ez a tevékenység. Ráadásul a végtermékkel jóllakni sem lehet. Csak desszert, ami előtt valamit még enni kell.

Süteményt tehát ritkán sütöttem. Eddig. A blog érdekében viszont úgy döntöttem, kipróbálok pár receptet. Nem kizárt, hogy bevállalok néhány érdekesnek tűnő újdonságot, de főleg kedvenceimet osztanám meg veled, melyeknek elkészítését eddig mindig másokra bíztam. Ezentúl én viszem a kóstolót! Hamarosan kopogtatok az elsővel! Remélem, ajtót nyitsz nekem…J